„Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, – egy anyagi: a könyv … s egy szellemi: a könyvtárnok. Ez t.i. valóságos lelke, életereje minden bibliotékának. Ő tartja fenn, ő neveli tudományrendszeresen, hogy folyvást organikus test, s ne mechanikus halmaz legyen …

A könyvtárnok az, ki a könyvtárnak vagy megölő betűje vagy verőszíve, ő képes a leggazdagabb gyűjteményt is holttetemmé lelketleníteni, mint képes azt, ha magát nem ragyogó, de annál melegítőbb hivatásának egész lélekkel és szívvel odaadja, élő hatalommá emelni.”

– (Toldy Ferenc írja az Atheneaum bevezetőjében, 1843.)